Ki is vagyok én?

A kezdet…

Bedőné Károly Judit, Anya, Julcsi, Juditka, Kislányom, Tesóm, Főnök… mind én vagyok. Minden felsorolt név és megnevezés, valamint a hozzá tartozó részlet én vagyok, mind részem, így vagyok egy egész. Egy egész, aki 1978-ban született, vidéki nagyszülők szeretetével és tapasztalataival is rendelkező pécsi panelgyerekként nőtt fel szerető és reális értékrenddel megáldott családban. Csodás gyermekkorom volt, testvéremmel megkaptunk mindent, ami egy egészséges gyermeknek ahhoz kell, hogy egészséges értékrendű felnőtté váljon.

Az út…

Talán a vidéki nagyszülőknek köszönhetően gondoltam úgy gyerekként, hogy állatorvos szeretnék lenni, melyet középiskolai tanulmányaim választásakor még erősen hittem. Aztán a kutyám elvesztése és egy biológia óra keretein belül lezajlott békaboncolás sorsfordító volt ebben a pályaívben és végül a PTE Közgazdasági Karán tanultam tovább, követve édesanyám és nővérem példáját. Azért is volt ez sorsfordító, mert ezen a képzésen ismertem meg férjemet, és persze sok érdekes és máig hasznos dolgot is tanultam. Közel 15 évig közgazdászként dolgoztam, hol alkalmazottként, hol saját cégben. Szerettem a munkámat, szerettem a kihívásait, de az akkori gazdasági környezetben nem éreztem helyemen magam. Sokan ismertek, elismertek, szerettek velem dolgozni, de nem érzetem, hogy ebben lenne az én helyem, hogy ebben a közegben szeretnék mindenáron, bármi áron „valaki” lenni.

A munka persze csak egy szelete az életnek, egy másik, az én értékrendem szerint fontosabb szelete a család. Különösen szerencsésnek érzem magam ezen a téren, hiszen főiskolán megismertem a férjemet, aki a mai napig társam, barátom, életem egyik legfontosabb része. A közös életünk minden csodája, öröme, nehézsége, bánata, mellékvágánya és megpróbáltatása egymás irányába terelt minket. Az együtt töltött éveink nehézségei mindig egy erősebb alapot adtak az újrakezdéshez, a folytatáshoz. Ez az erős alap adta meg a lehetőségét annak is, hogy ma Édesanyja lehetek két csodás gyermeknek. Már középiskolás koromban olyan orvosi diagnózist kaptam, mely leírta, hogy egy betegségnek – nevezetesen az endometriózisnak – köszönhetően ez lehetetlen. Sok orvos, sok műtét, sok fájdalom és küzdelem kísért végig ebben a harcban, melyben sok jó embert ismerhettem meg. Nem volt könnyű, talán a legnehezebb feladat volt, sokszor elvesztettem a reményt, sokszor omlottam össze, de ebben is mellettem állt férjem, családom és barátaim. Küzdöttünk a gyermekeinkért és sikerült. Ők az élet csodái. Velük kapcsolatban is minden öröm és bánat, csoda és nehézség csak megerősíti bennünk a hálát, hogy szülővé válhattunk, az ő szüleikké.

Az ő létezésük, az ő életükért folytatott küzdelem nyitotta meg számomra a természetgyógyászat csodálatos világát is. Gyógyítómnak, később tanítómnak és pótanyukámnak köszönhetően kezdtem el ebbéli tanulmányaimat, s ezzel együtt a mély önismeretet. Megnyílt számomra egy olyan világ, amelyben igazán mélyen megismerhettem saját magam, működésem, és amely a mai napig újabb és újabb csodás lehetőségeket tár elém.

A gyakorlat

Talán a korábbi közgazdasági tanulmányaim, talán az egyéni értékrendem és hitrendszerem miatt, természetgyógyászként mindig fontosnak tartottam magam számára, hogy az általam képviselt és terapeutaként alkalmazott terültek mögött legyen tudományos bizonyíték. Nem volt elég tapasztalnom, hogy működik, jobban vagyok tőle, mások is jobban lesznek tőle. Kellett mögé az empíria, a magyarázat. A reflexológia – bár sokan cáfolják – ilyen téren csodálatos. Van benne sok misztikum, de a háttere, a működési mechanizmusa igazolt. Csodás módszer elsősorban a test természetes úton történő gyógyítására.

Reflexológusként folytatott munkám során rengeteg új komplementer módszert ismertem és tapasztaltam meg, egyre több páciens látogatott el hozzám, egyre szélesebb körű panaszokkal és egyre szélesebb körű testi tünetekkel. Már nem csak felismeréssé vált számomra, hanem húsba vágó tapasztalássá, hogy a test akkor gyógyítható igazán, ha a lélek is gyógyul. Reflexológusként sajnos ebben az irányban inkább tájékoztató jellegű ismeretanyagot kaptunk, ezért fontosnak tartottam tovább mélyíteni ezt a tudást. Rengeteg könyvet olvastam pszichiáterek, pszichológusok, életviteli terapeuták, orvosok tollából, kibővítve olyan írásokkal melyeket komoly testi – lelki traumát megélt és feldogozott emberek tettek közzé azzal a céllal, hogy segítsék mások útját. Annak érdekében, hogy rendszerezzem ezt a rengeteg hasznos impulzust és információt, elkezdtem egyéb komplementer irányokat keresni. Elsajátítottam a Life coaching szakma ismereteit, mely nagyon sokat segített abban, hogy a velem szemben ülő pácienseimtől nekik megfelelő módon tudjak kérdezni, segítsem őket abban, hogy megtalálják a saját céljaikat, válaszaikat, útjukat, közelebb kerüljenek az önismeret segítségével a probléma gyökeréhez, hogy ne csak a tünetet tudjuk kezelni, hanem az okát is. Persze sokan nem szívesen nyílnak meg, vagy csak nagyon lassan, mely nehezíti a gyógyulásokat. Ennek feloldására remek módszer a craniosacralis terápia (http://www.upledger.hu/), mely egy gyengéd, ugyanakkor nagyon hatásos terápia. A terápia három kezelési szintjének elsajátítása folyamán is csodás embereket, tanítókat, gyógyítókat ismerhettem meg, melyért örökké hálás leszek.

Ezeken felül a természetgyógyászati továbbképzéseken rengeteg olyan ismeretanyaggal találkozom nap mint nap, melyek visznek előre és mindig kicsit hozzátesznek a rendszerben történő látásmódomhoz. A komplementer módszerek áramlatából kicsit kilógva ugyan, de nagyon fontos impulzus volt számomra a közgazdászként dolgozó és író Steigervald Krisztián generációkutatással foglalkozó (https://steigen.hu/) munkássága is. Nagyon hasznosak számomra Dr Máté Gábor podcastjai, előadásai és írásai, aki gyakorló orvosként és pszichológusként a test és a lélek kapcsolatát a traumákon keresztül igazolja. Szintén nagy hatással volt és van rám Orvos-Tóth Noémi munkássága, aki az epigenetikán keresztül mutatja be, hogy a múlt traumái a családi rendszerekben milyen hatással vannak több generációt követően is. Csak úgy, mint Dr Buda László (https://budalaszlo.hu/) pszichiáter munkássága, aki saját terápiás módszereivel tárja fel a test és lélek szoros és elválaszthatatlan kapcsolatát. Ezek azok a szakemberek és impulzusok, melyek alázattal és csodálattal visznek előre természetgyógyászként választott utamon.

Gyakorló terapeutaként a hozzám forduló egyén megértése, gyógyítása, vagy amennyiben szükséges szakorvoshoz, más gyógyítóhoz való irányítása a munkám. A pácienseim mind mind külön egyéniségek. Ha hasonló is a panasz, a megoldókulcs nem feltétlenül azonos. A reflexzónák kezelése mellett kiemelten fontosnak tartom a terápiás beszélgetést. Ez nagyon sokszor csak felszínes csevegés, de mikor arra szükség van, mély megértés, útkeresés, felismerés. Számomra ez a gyógyítás, a terápiás jelenlét kulcsa. A talp, azaz a test és a lélek összekapcsolása, általa az önismeret mélyítése egyben. Ez az én munkám, ez az én módszerem. Ez a ReflexSoul, de erről a kezelések menüpontban részletesebben írtam.

És ez nem „csak” egy megélhetési lehetőség számomra, hiszen csodálattal tölt el minden gyógyulás, minden megértés, minden pozitív fejlődés. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan emberek keresnek fel, akikkel együtt tudok dolgozni, őszintén, nyíltan tudok beszélni. A munkámat egy komoly hivatásnak tartom és hiszem, hogy a nyugati orvoslás mellett a komplementer medicinának is fontos szerepe van a testi lelki egészségünk megőrzésében. Az életem egy része a munkám, egy fontos része, hiszen a terápiás jelenlétemen keresztül rengeteg csodás embert és életutat ismerhetek meg, mely a gyógyulást követően sokszor baráti kapcsolattá alakul át.

 

Hitvallás

Ki vagyok én? Nagyon szerencsés ember vagyok. Sokszor rögös úton ugyan, de eljutottam egy olyan élethez, melyben jelen van a boldog család, a kihívásokkal, pozitív megélésekkel és tapasztalásokkal, értékteremtéssel teli munka. Persze mindig jönnek újabb és újabb kihívások, de minden probléma egy lehetőség is. Hálás vagyok azért, akivé válhattam ezek által a kihívások által, és amilyen úton járhatok, aki vagyok.